Egy kis szlovák kirándulás

Régebben, még kapcsolatuk elején, úgy jó 8-10 éve, rendszeresen jártak egy-egy hétvégi kirándulásra régi magyar kastélyokat (romokat) megkeresni a mai szlovák területen.

Csak úgy fogták magukat és péntek délután beültek az autóba és elindultak kirándulni, szállást is mindig találtak, hol jobbat, hol nem annyira jót.

Emlékszik, volt egyszer egy kevéssé szerencsés választásuk, késő éjszakába nyúló keresgélés, aminek következménye az volt, hogy a lány az ágy szélén kuporgott és erősen kellett magát biztatnia, hogy arra a párnára letegye a fejét és abba a zuhanytálcába belépjen-e.. De aztán valahogy túlélte és azóta ki is nőtte ezt a finnyás korszakát.

Egy ideje már nem indulnak úgy útnak, hogy ne tudják, hol hajtják álomra fejüket, mindent letisztáznak az út előtt, mert már kinőttek ebből a kalandvágyó korból, vagy mégiscsak finnyásak maradtak. Mindegy, a lényeg most szombaton viszont egy kis nosztalgiával a szívükben elindultak szállásfoglalás nélkül északi irányba.

Első éjszakájukat barátaiknál töltötték, akiket már jó régen nem láttak, mert mindig kiesik a szórásból az a tájegység, pedig nagyon szeret náluk lenni. Ki ne szeretné Tokaj-Hegyalja környékén mászkálni?! Jó borokat kóstolni, nagyokat beszélgetni?!

A második estére nem foglaltak szobát, vasárnap reggel még nem is voltak teljesen biztosak abban, hogy merre is kéne elindulni, de végül úgy voltak vele, jó idő van és most van idejük, lehetőségük kicsit kirándulni a régen látott városkákban. Ezért egyik kedvenc helyük, egy mesevárosra emlékeztet Bártfa felé vették az irányt és néhány kitérővel, sütizéssel, pihenéssel és nagyszelmenci kitérővel meg is érkeztek sötétedésre. Elképzelésük sem volt, hol alszanak majd, de úgy gondolták, kipróbálják a navigáció POI (Point Of Interest) funkcióját és nem messze attól a ponttól, ahol éppen álltak (alapvetően a városközpont egyik sarkában) ki is dobott egy panziót a gép. Hát elballagtak, megszemrevételezték kívülről a helyet, aztán fel is mentek, a recepcióra, kértek egy szobát és kaptak is és így lett az, hogy a Penzion Hradby-ban töltötték azt az éjszakát.

Szállásfoglalás után azért a vacsorához jutással jobban bajban voltak, mert 8 óra után már nem igazán találtak nyitva tartó konyhás helyet. Tizenegyig sok kávézó/akármi nyitva volt, de a konyhájuk 7-8 között bezárt. Itt meg a foursquare ötletét kérték ki és már vágtáztak is a Gurman étterem felé, hogy korgó gyomrukat megtölthessék. (A mai technika csodákra képes, csak tudni kell használni.)

A vacsora is nagyon jó választás volt és a szobával sem volt semmi gond, talán annyi, hogy a közelben volt néhány kocsma, ahol kicsit hangoskodtak éjszaka, de ettől eltekintve rendben volt minden. A reggeli is finom volt, igazi kiflivel, amit itthon annyira hiányol. Szóval, ez a hirtelen jött ötlet, hogy menjenek kicsit kirándulni, teljesen jól sült el.

Reggeli után még sétáltak kicsit a mesevárosban, ahol valami oknál fogva annyian voltak hétfőn délelőtt, hogy csak na! Később átkocsiztak Eperjesre is, ahol szintén annyian voltak az utcán, hogy egészen meglepődtek, hiszen hétfőn délelőtt az emberek nagy többsége iskolában, óvodában, munkahelyen szokott lenni, nem pedig a kávézók teraszán ücsörögve élvezi a későnyári napsütést. Mindegy, őket nem zavarta a tömeg, örültek, hogy szép időt fogtak ki, hogy kicsit nosztalgiázhattak a környéken és még egy finom süti is belefért visszaindulás előtt…

Nem bánták meg, hogy csak úgy elindultak, ahogy igazából annak idején sem okozott problémát szállást találni, most is egészen jól sikerült 🙂