Hol lakik a Mikulás?
Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat ( Sinter Klaas, Saint Nik-klaas) az Új-Amszterdamba (New-York) bevándorló holland telepesek honosították meg az Újvilágban a XVII. században.
Az amerikai Mikulás-image (Santa Claus) azonban csak később, egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott, “Szent Miklós látogatása” című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper’s magazinba 1860 és 1880 között. Nast fantáziájának köszönhetően olyan titkos részletek kerültek a köztudatba a Mikulás életéről, mint hogy a műhelye az Északi-sarkon található. Moore verséből pedig az ajándékszállításban segédkező rénszarvasok nevei is ismeretessé váltak. Egészen 1925-ig senkinek nem tűnt fel, hogy az Északi-sarkon nemigen akad fű, amiből a hűséges szánhúzók legelészhetnének. Igazándiból erre még az sem lehet mentség, hogy ezt a pólust csak 1909-ben fedezték fel.
A Finn rádió népszerű “Gyermek Óra” című műsorának vezetője, Márkus bácsi (Markus Rautio) 1927-ben oszlatott el minden félreértést.
Bejelentette, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak? Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt réges-rég óta. Rajtuk kívül közönséges halandó nem teheti be a lábát a rejtekhelyre. A Mikulás hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. A közeli Savukoski település lakói, a rászorultak és a beteg állatok segítőjeként tisztelik ezt a kedves embert, akivel a következő megállapodást kötötték: A látogatók csak a szomszédos Korvatunturinmurusta tetejéről csodálhatják meg a Fül-hegy érdekes alakját. Az idevezető út egy gyönyörű nemzeti parkon vezet keresztül, amely Finnország volt elnökéről, Urho Kekkonenről kapta a nevét.
Az ötvenes évektől kezdődően egyre többször találkozhattak a gyerekek szeretett Mikulásukkal Napapiiri-ben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdődik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó illetve fel nem kelő nap világa. A sarkkör – amely a Lappföldön a 24° és a 29.5° keleti hosszúság között fut – földrajzi pozíciója a legutóbbi kutatások szerint korántsem statikus: naponta akár 2 métert, évente pedig 100 métert is változhat. A jótevő látogatása 1985 óta egyre rendszeresebb lett, aminek az lett a vége, hogy Napapiirit Mikulás faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és persze a látogatókat egész esztendőben.
A Lappföld 98 937 nkm kiterjedésű, amely Finnország összterületének 30%-át teszi ki. A vizek 5 880 nkm-t foglalnak el. Összesen 203 000 lakosa van, következésképp népsűrűsége nagyon alacsony (2.2
fő/nkm) még az országos átlaghoz képest is (16.7).
A Saami bennszülöttek lélekszáma kb. 7 000 főre tehető. A Lappföld keleti része, ahol észak felé haladva az erdős vadont és a mocsarakat a kerekded, fátlan hegyek (tunturi) vidéke váltja fel, jócskán különbözik az ország többi tájaitól. A Lappföld éghajlata a Golf-áramlat jótékony hatásának köszönhetően kontinentális. Az egyes évszakok közötti átmenetek élesek. A februártól májusig tartó tavasz végén az olvadó hó zúgó patakokba gyülekezik az erdőben
és a hegyoldalakon. Ezzel egyidőben a tavak és folyók levetik jégpáncéljukat, a fák leveleket hajtva várják az északi nyárba érkező vándormadarakat. Nyáron, június és július folyamán a legtöbb a napsütésés órák száma (220-300). Ekkor a legmagasabb és legalacsonyabb nappali hőmérséklet +20°C és +5°C között ingadozik. Ősszel a “ruska” néven ismert színkavalkád öltözteti a Lappföldet. Novembertől a téli félhomály (Kaamos) időszaka következik, amikor a Nap nem emelkedik a horizont fölé a tél közepén. Januárig lehet gyönyörködni az időnként feltárulkozó sarki fény jelenségben, a kékes árnyalatú alkonyokban és a mélységes csendben és nyugalomban. A legelterjedtebb állat és egyben a térség jelképe a rénszarvas, melynek 200 ezres állománya semi-domestikált, azaz félig háziasított. Ez azt jelenti, hogy nagy, felügyelt csordákban legelésznek a nyári félév során a mocsaras vidéken, télire pedig a lucfenyvesekbe vonulnak.
Szerintem kifejezetten jó ízlése van a Mikulásnak, nem akármilyen lehet itt élni. Persze akármennyire is ez a világszerte legelfogadottabb fellelhetőségi helye az Öregnek, az igazsághoz hozzátartozik, hogy akárcsak a többi népeknek (pl. izlandiak, spanyolok stb.), nekünk magyaroknak is vannak különbejáratú Mikulásaink. Ilyen Győrben, a Mikulás Birodalom Mikulása. A gyerekek szerinti Ő az “Igazi Mikulás” .
Elszomorító egy kicsit az, hogy az Internet Mikulása “meghalt”, Nagykarácsonyban pedig az üzlet van jelen és nem a lélek, és hitelesség amire a gyerekek várnak.
Mindazonáltal a Mikulás itt lakik közöttünk, pontosabban ott lakozik mindnyájunkban akik számára fontos az ajándékozás öröme, és melegséggel tölt el az a sok pici csillogó szempár.
