Nyolcvan éve avatták fel a Rio de Janeiró-i Krisztus-szobrot
A szobor felállításának ötletét az 1850-es évek közepén egy katolikus pap, Pedro Maria Boss vetette fel, de javaslata a köztársaság 1889-es kikiáltása, az állam és az egyház szétválasztása után feledésbe merült. Az ötletet 1921-ben, az ország függetlenségének századik évfordulójára készülve frissítette fel a riói katolikus közösség: a cél megvalósítása érdekében adomány- és aláírásgyűjtésbe kezdtek, rendezvényeket szerveztek. A szobortervek között szerepelt a kereszt, Krisztus alakja földgömbbel a kezében, a választás végül a karját keresztet formálva széttáró, a békét jelképező Krisztus alakra esett.
A terveket a francia szobrász, Paul Landowski készítette, a kivitelezést egy helyi mérnök, Heitor da Silva Costa irányította.
Krisztus alakja 30 méter magas, és ölelése is pontosan ilyen széles. Az 1145 tonna súlyú szobor talapzata 9 és fél méter magas. Az 1926-ban kezdődött és öt évig tartó munkálatok során számos nehézséget kellett leküzdeni. A fő elemeket a kereszt alakú szerkezet miatt acél helyett a statikailag jobban megfelelő vasbetonból, a külső rétegét tartóssága, ellenálló képessége és könnyen faragható tulajdonsága miatt zsírkőből készítették. A nehéz szerkezeti elemeket a már létező fogaskerekű vasúton szállították a hegy tetejére. A munkálatok akkori árakon 250 ezer, mai árakra átszámítva 3 millió dollárba kerültek. Az elemeire bontott alkotást a helyszínen állították össze.
Az ünnepélyes átadásra 1931. október 12-én került sor. A tervek szerint a kivilágítást a rádiót feltaláló olasz Guglielmo Marconi Rómából, majdnem tízezer kilométerről küldött rövidhullámú rádiójele kapcsolta volna be, de a rossz időjárás miatt a jel gyönge volt, és ezt a munkásoknak kézzel kellett megtenniük.
A Megváltó Krisztus (portugálul: Cristo Redentor) a világ egyik legismertebb és legnagyobb art deco stílusban készült alkotása, Rio de Janeiro és Brazília jelképe. Az ország leglátogatottabb turisztikai látványossága, amely évente közel kétmillió látogatót vonz.
Az avatási szertartást 1965-ben VI. Pál pápa jelenlétében megismételték. Tökéletesítették az emlékmű világítórendszerét, 1985-ben pedig kötélvasutat építettek a hegycsúcshoz.
A szobrot többször restaurálták, korrózióvédelemmel látták el, megújították a világítási rendszert, a kényelmesebbek és a mozgáskorlátozottak számára liftet és mozgólépcsőt építettek, így megspórolható a vasúttól felvezető 222 lépcsőfok megtétele. 2008-ban a szobrot villámcsapás érte, megsérült a feje, a szemöldöke és több ujja. Az ezt követő “ráncfelvarrás” során kicserélték a zsírkő egy részét, eltüntették a nedvesség okozta foltokat, és megjavították a szoborra telepített villámhárítókat. Egy 2007-es játékos nemzetközi szavazáson a Megváltó Krisztus szobra a világ hét új csodájának listájára is felkerült.
Az impozáns szobor számtalan filmben is felbukkan, legutóbb például a világvégét ábrázoló 2012 című katasztrófafilm Brazíliában erősen vitatott plakátján szerepelt.
