Óceánjáróval Észak-Koreába kissé másképpen
Észak-Korea zárt világában az új idegenforgalmi vállalkozásnak nem kell tartania mások konkurenciájától, de az is siker, ha sikerül elég vakációra induló utast vonzania. A devizára éhes észak-koreai illetékesek az elszegényedett ország keleti partjain igyekeznek hajóutazásokra toborozni az érdeklődőket. A Mangjongbong 43 tengeren töltött órára 200 utast zsúfolt be a dohos kabinokba. Az utóbbiak kínai turisták, üzletemberek, észak-koreai illetékesek és külföldi újságírók voltak.
A hajóút szervezője, a Taepung International Investment Group nevű cég a Nemzeti Védelmi Bizottság felügyelete alatt áll, amely közvetlenül az ország vezetőjének, Kim Dzsong Ilnek felel. “Szeretem a békét és Észak-Koreát” – mondta a hajón Taepung egyik vezetője, Pak Csol Szu. “Cégünk a béke jelképe. Mi még amerikaiakat is alkalmazhatunk”.
Észak-Korea a leginkább bezárkózó országok egyike, de a turizmust az egyik legfontosabb gazdasági ágazatnak tekinti. Az idegenforgalmat nem sújtják az Egyesült Államok által kezdeményezett gazdasági szankciók, amelyekkel rá akarják kényszeríteni Kim Dzsong Ilt atomfegyverkezési programjának feladására. Becslések szerint tavaly legalább 24 ezer külföldi turista látogatott az országba – 80 százalékuk kínai volt.
A nyugati bírálók szerint az ágazat bevétele egy elnyomó rendszer fenntartását finanszírozza, viszont mások azzal érvelnek, hogy a turizmus elősegíti az ország megnyitását a külföld előtt, bevétele pedig segít a közembereknek abban, hogy el tudják viselni a nélkülözéseket.
Kim Ir Szen minden mennyiségben, karaoké és kártyaparti
A nyugatiak számára eddig hagyományosan a Phenjanban évente megrendezett Arirang fesztivál tömegünnepei jelentik a legnagyobb számot, a kínaiak pedig jobbára rövid utazásokat tettek a határon át. Az új cruise-programmal az észak-koreai hatóságok módosabb turistákat szeretnének bevonni a turizmusba. Pak Csol Szu októberben Európából is vár utasokat.
A próbautazás augusztus 29-én indult, Pak ekkor Északkelet-Kínából vezetett társasutazást Radzsin észak-koreai kikötőbe, amelyet az ottani hatóságok szabad gazdasági és kereskedelmi övezetté nyilvánították. Egyes utasok 470 dollárt fizettek a túráért, mások ingyen utaztak, Pak Szol Csu vendégeiként. Pak kínai állampolgár, meghívottai közül többen kínai utazási irodák vezetői voltak, akiket meg akartak ismertetni az új észak-koreai turisztikai ajánlattal.
Radzsin a kövezetlen utak és az áramszünetek városa – számolt be az utazás tapasztalatairól az amerikai napilap. Az angolul is beszélő idegenvezető rövid történeti tájékoztatóval szolgált: “1950-ben volt egy háború, a koreai háború, amelyet az Egyesült Államok robbantott ki”. Ma viszont Korea belépett “az egyetemes szocialista építés szakaszába”.
A vendégeket először Kim Ir Szennek, Észak-Korea első vezetőjének, az országot ma irányító Kim Dzsong Il apjának óriási portréjához kalauzolták, hogy azt lefényképezhessék, majd egy színházba terelték őket, ahol gyerekek adtak elő hazafias számokat. Estére bankettet szerveztek, ahol az alpolgármester gratulált Paknak a kirándulás megszervezéséhez. A két férfi ezután karaokéba fogott: egy Kim Ir Szent dicsőítő dalt adtak elő.
Hajózás az észak-koreai haditengerészet védelmében
Az igazi ünnepségek színhelye másnap délben a kikötő volt, ahonnan a Sanghajba szenet szállító hajók is indulnak. Sötét öltönyt viselő hivatalos személyek egy vörös szőnyeg előtt beszédeket mondtak, majd felhangzott egy dal, amely ismét Kim Ir Szen nagyságát hirdette: “A marsall vágtat szép pej lován”. Ahogy a hajó lassan kisiklott a kikötőből, mintegy ötszáz egyenruhás diák és munkás konfettit szórt és műanyag zászlócskákat lengetett.
Az észak-koreai part a 21 órás hajózás legnagyobb részében eltűnt a távolban. A kínai utasok kártyapaklikat húztak elő. Hvang alpolgármester tengerész-öltözetből pólóra váltott és külföldiekkel sörözött a fedélzeten. Közben megnyugtatott egy amerikait, aki azt kérdezte, nem fordulhat-e elő, hogy a hajó nemzetközi vizekre téved és idegen hajókkal találkozik: “Ön Észak-Koreában van, teljes biztonságot élvez az észak-koreai haditengerészet védelmében”.
A hajón felszolgált vacsora a riportert az amerikai hadsereg valamelyik iraki táborára emlékeztette a fémtálcákkal és az önkiszolgálással, a pincérnők a tengerbe dobálták a maradékokat. Másnap a hajó a Kumgan-hegyi nemzeti parknál kötött ki, itt mód nyílt túrázásra, a vendégeket akrobaták szórakoztatták, a kínai üzletembereknek videofilmen mutatták be a park beruházási lehetőségeit. Amikor a buszok felkapaszkodtak a sziklák között, egy fiatal idegenvezető tréfásan megjegyezte: “Ez katonai övezet, aki lemarad, azt lelövik.”
A szállodában volt teniszpálya és bár, a vendégeket elvitték egy szépen karbantartott golfpályára is, az észak-koreai stílusú vámmentes üzletben pedig még egy hazai potencianövelő szert is árultak, amely szarvasagancsból készült.
A visszaúton 22 óra után feltűnt a távolban Radzsin kikötője. “Nem tagadjuk, még sok fogyatékosságot kell kiküszöbölnünk” – mondta az utasoknak Pak Szol Csul. “Egy ilyen út egy életre elég” – jegyezte meg egy utas. Aztán hatalmas csattanás hallatszott: a hajó orra beleütközött a betonmólóba. “Mint a Titanic!” – kiáltotta az egyik kínai utas. A kapitány ugyanolyan boldognak látszott, hogy partra ért, mint az utasok – fejeződik be a NYT riportja.
